Bevezetés az orvosi endoszkópok "tükör" elvébe és működésébe
1. Alapelv
Az endoszkóp "tükre" főként az optikai képalkotó rendszerére utal, amely két fő módszerre oszlik:
Optikai tükör (kemény tükör): hengeres lencsecsoport vagy prizma visszaverődés segítségével a fény közvetlenül a szemlencsébe vagy kamerába (például laparoszkóp, artroszkóp) jut egy fizikai lencsén keresztül.
Elektronikus tükör (lágy tükör): egy mikro CMOS/CCD érzékelő van felszerelve az elülső végére, amely az optikai jelet elektromos jellé alakítja, amelyet aztán egy kábelen (például gasztroszkópon, kolonoszkópon) keresztül továbbítanak a kijelzőre.
Segédrendszer:
Megvilágítás: hideg fényforrás (például LED/xenon lámpa) optikai szálon keresztül világítja meg a megfigyelési területet.
Csatorna kialakítás: eszközök (biopsziás csipesz, lézeres optikai szál) behelyezésével vagy víz/gáz befecskendezéssel kiegészítő vizsgálattal.
2. Alapvető funkció
Megfigyelés: nagyfelbontású képalkotás, a test szerveinek (például gyomor, belek, húgyhólyag stb.) elváltozásainak (gyulladás, daganatok stb.) közvetlen megfigyelése.
Diagnózis: együttműködni a biopsziás mintavétellel a patológiai elemzés érdekében.
Kezelés: Minimálisan invazív műtétet kell végezni (például polipektómia, vérzéscsillapítás, kő eltávolítása).
3. Tipikus alkalmazások
Gasztroszkópia/kolonoszkópia (elektronikus endoszkóp) → Ellenőrizze az emésztőrendszert.
Laparoszkópia (kemény endoszkóp) → Minimálisan invazív műtét (például kolecisztektómia).
Bronchoszkópia (flexibilis endoszkóp) → Tüdővizsgálat.
Előnyök: Minimálisan invazív, precíz, valós idejű műtét, amely jelentősen csökkenti a beteg traumáját